2015. január 13., kedd 00:00

Hálás köszönet

Címkék:

Hálás köszönet:

Jovan Zikic-nek, aki nemcsak megtanította nekünk ezt a gyönyörű táncot, de el is hitette velünk, hogy meg tudjuk csinálni.

Sasa Arsenic-nek (KUD Derventa), aki mintát hozott nekünk népviseleteink elkészítéséhez.

A népviseletekért Trnkáné Palatinus Andreának, Narodne Nosnje Spletnek, Bedi Erzsébetnek, és minden tagunknak, barátunknak aki hímzett, gyöngyöt fűzött és szőtt.

Horváth Péternek, aki kutatott, levelezett, megbeszélt, alkudott, beszerzett, és mindezek után még gyöngyöt fűzött és hímzett is!

Jovana Pejovicnak, aki a Szerbiában beszerezett árut begyűjtötte és tárolta, míg érte nem mentünk, és a kintről érkező darabok postázásában mindig segítségünkre van.

Mindazoknak, akik a szerbiai beszerzéseket segítették: Radován György, Igmándi Zorán, Kosznovszki Tamás és Horváth Rudolf.

Sve Za Folklornak és Visnja Karaklajicnak, akik a butának tűnő kérdéseinkre is türelmesen válaszoltak, és sokat segítettek a ruházat helyes kialakításában és viselési módjában.

KUD Tabannak, aki a még hiányzó darabokat a permierre kölcsönadta.

 

Köszönjük Csobánka Nagyközség Önkormányzatának, a Szerb Kulturális és Dokumentációs Központnak és a Szerb Országos Önkormányzatnak az anyagi támogatását.

 

Захваљујем се:

Јовану Жикићу ко нам осим што је пoставио кореографију, дао нам веру да смо у способности да је изведемо и на сцени.

Саши Арсенићу (КУД Дервента) ко нам донео узорке ношњи и дао стручне информације, како да их ми сами израђујемо.

За израду ношње Андреји Палатинус, Народне Ношње Сплет, Елизабети Беди, и свим члановима КУД Рузмарина и друговима који су нам помагали у, везењу,ткању.

Петар Хорват ко је истраживао, дописивао, преговарао и стекао па на крају чак и везо перле.

Јовани Пејовић ко нам прикупљала и сачувала, ношње које смо поручивали из Србије, све док нисмо свратили до ње.

Свима који су нам помагали да ношње стигну до нас из Србије Ђорђе Радован,Зоран Игманди,Топи 024.

Вишњи Караклајић и Све За Фолклору, који су стрпљиво одговарали на наша глупа питања о изгледу облачивања.

КУД Табану који нам позајмио недостале комаде ношњи на премијеру.

 

Захваљујемо се Самоуправи Чобанца, Културно Документационом Центру и Самоуправи Срба у Мађарској.


Kapcsolódó elemek

  • Hercegszántói ajándék hétvége

    Már tavasz óta tudtuk, hogy nyár végén utazunk, vár minket Hercegszántó, ahol jubileum lesz. Még pedig nem kevesebb, mint 30. születésnapját fogja ünnepelni egy vidám csapat, név szerint a Veseli Santovčani táncegyüttes.

    Hú, a felkérés megtisztelő, biztos grandiózus műsor lesz, ahogy ilyenkor szokás, a születésnapos szívét-lelkét kiteszi, összeállnak régiek és újak, színpadra kerül 30 év munkája. Erre bizony nekünk is készülni kell, akárhogy tombol a nyár, sokan még szabin. De a föld alól is előkerítünk még egy fiút, és színpadra tesszük az összes lányt, és magától értetődő, hogy segítünk, összeszedjük és visszük kölcsönbe is a népviseleteinket, az nem lehet, hogy az ünnepelt ne tündököljön. Mert megérdemli. És reggel kilenckor elindul a turnébusz, egyre több-és több a felszálló, gyűlnek a csomagok, libbennek a népviseletes zsákok, megciccen az első sör, persze az első benzinkútnál már táncolunk – kit érdekel a tűző nap – és hegedűszó mellett rágyújtunk az első nótára is. Vidáman érkezünk, Evica (a táncegyüttes vezetője) gondterhelt tekintettel, mégis kedvesen fogad, még beszédet is rittyent a tiszteletünkre, amit gombóccal a torkunkban hallgatunk, ezek után, hát persze, hogy a lelkünket is a színpadra tesszük ma este.  Na, de járjuk be azt a színpadot, merre van a közönség, hol a közepe, meddig ér a fiúsor vége, lukra vagy emberre, nyisd ki a szélét, így nem egyenes, hova áll a kiskör.

    Akkor nézzük meg a szállást, mert itt is alszunk, ki tudja meddig tart a buli, egyébként is, ha már itt vagyunk délen, nehogy már szabadkai piacolás nélkül menjünk haza. Migránsokat fürkésző tekintetű rendőrök sorfala közt érkezünk a vendégházhoz, a házinéni elmondhatatlanul kedves, no, ki-kivel alszik, és nézd már, nemcsak lovak, kecskék is vannak (meg galambok, disznók és simogatnivaló nyuszi is, de ez már csak másnap derül ki).  

    De máris indulunk vissza, izgatott táncosok mindenhol, lassan mi is elővesszük-felvesszük-körbetekerjük-felcsatoljuk és befonjuk-feltűzzük, bepúderezzük-kihúzzuk, egymáshoz igazítunk. Nem igaz, hogy kifogyott az egyenrúzs, milyen jó a fiúknak, nekik nem kell a cicoma, hiszen úgy szépek, ahogy vannak (különösen Gyula).  Meleg van, izzadunk és izgulunk. Nevetünk és fotózunk, és egy emberként szorítunk a szántói táncosoknak, mikor a lakodalmas menettel megnyitják a műsort. Felharsan a taps, és kezdetét veszi a maratoni műsor.  És megy minden, mint a karikacsapás, hála Istennek.  Mi is eltáncoljuk, becsülettel, hiszen ajándékba hoztuk a produkciókat. És egyszer csak ott állunk, virágcsokorral a kezünkben, és elfogódottan hallgatjuk a köszönő és köszöntő beszédeket. Valaki 30 évvel ezelőtt megálmodta, létrehozta, fenntartotta és működteti a mai napig is ezt a kis közösséget, ez minden elismerést megérdemel. Gratulálunk Kózics Evicának és a hercegszántói táncosoknak, és köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a napnak.

    Na, de utána fel lehetett lélegezni, kaptunk finom vacsorát, felköszöntöttük a születésnaposainkat (véletlenül akadt vagy hat), és indulhatott a buli! Alig vártuk, hogy a Babra a húrok közé csapjon, felemelő volt az érzés, mikor egyszerre száz torokból harsant fel a Bela Rada… Az est további részét fedje homály, de megtudtuk, hogy kell élőben közvetíteni a Facebookon, hogy a banán az fű, hogy mi az, amiről Csabi még katonakorában leszokott, hogy vizet inni veszélyes (mert az illető a teraszon felejti tőle a féltett hangszerét), hogy arról az ominózus eltűnt, ámde még időben megkerült fehérneműről ne is beszéljünk.

    Kialvatlanul, másnaposan, de boldogan ébredünk, kávé-kávé és kávé, van, akinek az irány haza, de a többség a Szabadka felé tartó buszra szállt, ahol mindent lehet kapni, ami szem-szájnak ingere. Tömött szatyrokat szorongatva ettük a pljeszkavicát, leöblítve egy kis Jelennel, ami a nagy melegben hű, de jól esett. Piac után belefért még az időbe Pácsér gyógyfürdője, ahol híg meggylevesre emlékeztető vízben áztattuk megfáradt porcikáinkat (kivéve Rudit, aki nem hozott fürdőnadrágot, mert megnézte az interneten, hogy büfé is van.) Méghozzá olyan büfé, ahol ízes magyar szóval kínálják a lángost.

    Ilyen élmények után nehéz hazaindulni, de muszáj volt.

    Köszönjük Veseli Santovčani a meghívást, még legalább 30 évet és sok-sok hasonló sikeres műsort kívánunk nektek, magunknak meg még sok-sok ilyen vidám turnét. Ámen.

     

  • Gnjilane - Százhalombatta

    A százhalombattai szerb - görög bál vendégeit szórakoztattuk idén is.

    Rengetegen gratuláltak a két táncunk után és számunkra is felejthetetlen élmény volt, a ritmust már az asztalon doboló, tapsoló közönséggel szinte együtt táncolni.

    Így tán nem is meglepő, ha átöltözés után már tényleg együtt folytattuk a táncot és csak kora hajnalban indultunk haza.

    Köszönjük az estét a szervezőknek és a bálozóknak is!

  • Balkán hangja

    Szakítunk bevett szokásainkkal az utolsó falat bejglit követően rögvest felléptünk az előszilveszteri Balkán Hangján. Meglepetéssel készültünk: itt mutattuk be új, Koszovó vidékéről származó koregráfiánkat.
     
    A szokásos élménybeszámoló helyett álljon itt inkább egy a fellépésről szóló nézői levél (rövidítve):
     
    "Kedves Táncosok és Zenészek!
     
    Ez a levelem kifejezetten nektek szól, akik tegnap bemutattátok a koszovói koreográfiát.
     
    Még mindig laikusnak vélem magam balkáni táncok és zene terén, de vannak általános táncos dolgok, amikhez valaha nekem is volt közöm, másrészt pedig nézőként is sok táncos eseményen megfordultam. 
     
    Szeretném megköszönni a tegnapi élményt nézőként, mert szórakoztatás mércével nézve a táncotok lekötötte a figyelmem: jó volt az arcotokat nézni. Tudom, hogy ilyenkor nagyon figyeltek, de hihetetlen, milyen sokat ad a mosolygós arcotok az előadáshoz. 
     
    Továbbra is összehasonlíthatatlan az előzene a gépzenével és azt a véleményemet is tartom, hogy nem a hangszerek száma számít. Sok jó zenész is tud unalmas zenét csinálni: Iván tegnapi jó kedve mindenen átsütött és öröm volt látni, ahogy a zenészek össze-összemosolyogtak.
     
    Köszönöm nektek ezt az előszilvesztert!"
     
    Mi is nagyon jól éreztük magunkat, nemcsak fellépés alatt, hanem az azt követő táncházban is, köszönjük a meghívást!
  • Valami készül

    A hagyományőrzés fontos része, hogy egy tájegységnek nemcsak a táncait, hanem a népviseleteit is a lehető leghűbb módon bemutassuk. Mikor új koreográfiát tanulunk, új népviseletet is készítünk hozzá. Amit lehet, magunk csinálunk. Először az anyagok vadászata zajlik, amiben többen is részt vesznek - nem mindig, és nem mindehol lehet olyan textileket kapni, amiből régen készítették a ruhákat. Szerencsére köztünk táncol az aranykezű Trnka Andi, aki mestere a ruhák készítésének, fényképek alapján szab, varr, és a dísztítéshez instrukciókat ad. Mert hímezni, szegni, gyöngyözni, egyéb módon díszíteni már többen tudnak, így a ruhadarabok szépítése már csapatmunkában készül. Éjszakánként, szünetekben, lopott pillanatokban készülnek a virágok, láncszemek, kerülnek gyöngyök a flitterek fölé. Csattognak a kötőtűk, harisnyákon születnek újjá az ősi minták. Rejtett képességek, különös tehetségek bukkannak elő. (Ki gondolta volna, hogy némely fiú jó érzékkel fűz gyöngyöt? Vagy meg tudja szerkeszteni, elő tudja rajzolni a mintát?) Aztán jönnek a méretpróbák, az általunk készített ruhák kiegészülnek a Szerbiából beszerezett, itthon nem elérhető darabokkal, és akkor jöhet kész viselet bemutatása a nagyközönségnek. A tánccal együtt természetesen.

    Nagy munkának járunk a vége felé. A végeredményt december végén ti is megláthatjátok.

  • "Gnjilane" - koszovói tánc (szeminárium)

    Először nem igazán mertünk belevágni...de nagyon akartuk...
    Aztán azt hittük, ezt nem bírjuk szuflával...de aztán mindig volt valaki aki a lendületével tovább vitte a csapatot.

bemutatjuk...

  • Táncpróba

    Minden hétfőn és pénteken este (19:30-21:30) tartjuk próbáinkat Budakalászon, a Kós Károly Művelődési Házban (Faluház).

    Gyerekpróba: hétfőn 18:30-19:30-ig. Utánpótlás, felzárkóztatás: minden páratlan héten pénteken 18:30-19:30-ig.

    Minden táncos lábú érdeklődőt szeretettel várunk!

Go to top