2015. december 04., péntek 00:00

Szeminárium 2015 - Crna Trava

A tavalyi táncszeminárium sikerén felbuzdulva úgy gondoltuk, idén is alávetjük magunkat a megpróbáltatásnak, és három nap alatt megpróbálunk megismerkedni egy új tájegység tánclépéseivel, amiből aztán jó eséllyel egy új koreográfia is összeállhat.  Ezúttal Crna Trava környéki táncokra esett a választásunk. Aki előveszi Szerbia térképét, és megkeresi rajta a „fekete fű” vidékét, az láthatja, hogy közel van a bolgár és a macedón határhoz, ami már rögtön sejteti a pergő ritmusokat és virtuóz tánclépéseket. Szép vállalás, mondta egy balkán táncokban jártas ismerős. Szeretjük a kihívásokat! - válaszoltam.

Hivatalosan megfogalmazva „a szeminárium célja a táncosok mozgáskultúrájának, erőnlétének fejlesztése, megismerkedés Szerbia különböző tájegységeinek táncaival, énekeivel. Ismerkedés a tájegységekhez kapcsolódó népviseletekkel, egyéb népi hagyományokkal”- ami igaz is, de a valóság az, hogy fanatikusan szeretünk táncolni, áhítjuk az újat, és mindehhez társul némi mazochizmus is. Mert közben azért nem egy résztvevő fejében megfordult, hogy kellett-e ez nekem, jó ez nekem? Hisz fáj mindenem, a fülemen veszem a levegőt, és talán az is, hogy feladom, és hazamegyek! Arról nem is beszélve, hogy otthon áll a házimunka, a gyerekek a nagyszülők idegeit cincálják, az otthon maradottaknak senki se főz ebédet, és a hétfőre ígért határidős munkát is vasárnap éjszaka kell befejezni.

De persze azért nem mentünk haza, és ebben nagy része volt Jovan Žikičnek, aki hallatlan türelemmel mutogatta a lépéseket, és hajtotta a táncosokat, hogy a végére összeálljon egy vállalható produkció. És persze köszönet jár a feleségének, Alexandrának is, aki segített az énekek megtanításában, és részletesen megmutatta, milyen a crna trava-i népviselet, hogyan kell feltenni a pojászt és a fejkendőt úgy, hogy ne essen le tánc közben. Mert persze a pihenőidőket sem töltöttük tétlenül, énekeltünk, előadást hallgattunk, ruhadarabokat nézegettünk, de olyan is volt, hogy aléltan hevert a társaság ebéd után a kalászi táncterem poros padlóján.

De miért is volt mégis jó nekünk? Ismét tanultunk újat, tudunk némi új színt vinni a nemzetiségi fesztiválok színpadaira, olyat fogunk táncolni, amit nagyon élvezünk, és nem utolsó sorban hadd idézzek egy, a hétvégi szemináriumi utáni levelezésből: „De aztán hétfőn határozottan szebbnek, fiatalabbnak érzem magam, mint péntek délelőtt voltam :) Mert megcsináltam, mert a mozgás, a társaság, a „kikapcsoltam a világot” érzése visszaadhatatlan…”

Köszönjük az oktatóknak, Jovánnak és Alexandrának a kiváló munkát; a budakalászi Faluháznak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a tükrös tánctermet, a Lenvirág együttesnek, hogy pénteken átengedte nekünk a helyet; a Faluház büféjének a lelkes és töretlen kiszolgálást, és hogy vasárnap is kinyitott a kedvünkért; a Kalász Pékségnek, hogy isteni kenyérlángost sütött nekünk szombaton,

és nem utolsó sorban

a Magyarországi  Szerb Kulturális és Dokumentációs Központnak és a Liptóvárosi Szerb Nemzetiségi Önkormányzatnak, hogy anyagilag támogatták a szemináriumunk megrendezését.

H.V.E.

2015. április 01., szerda 00:00

Továbbképeztük magunkat

A tánccsoport részéről hárman vettek részt a koreográfusok, tánccsoportvezetők részére szervezett két napos továbbképzésen Kraljevoban. Célunk, hogy ismét különlegességet, új színfoltot tudjunk hozni a nemzetiségi fesztiválok színpadaira, illetve reméljük, a táncházainkba is több résztvevőt tudunk majd bevonzani, ha új lépéseket tudunk mutatni. 

A szemináriumon két tájegységről származó lépéseket lehetett elsajátítani, Sićevac és Dimitrovgrad környékéről. Ebből az első egy teljesen új, eddig még felfedezetlen terület. Az oktatók Zvezdan Djurić és Vujćin Ljubomir voltak. Nagy örömmel találkoztunk újra Vujćin Ljubomirral, akit gyerek korunk óta ismerünk a battonyai tánctáborokból, de több, mint 10 éve nem találkoztunk. Mi felnőttünk, de ő szerencsére nem változott.

A szemináriumnak a KUD Riznica volt a házigazdája, akik nagyon kedvesek voltak, szívesen válaszoltak a kérdéseinkre, és nagyon ügyeltek rá, hogy mindenki meg legyen elégedve. A továbbképzésen kb. 35 fő vett részt Szerbia minden tájáról, illetve voltak még Boszniából és Koszovóból is. A két tanár felváltva mutogatta a lépéseket, hamar megtaláltuk az összhangot, és a munka nagy jókedvvel zajlott. A szünetekben lehetőség volt ismerkedni, tapasztalatot cserélni. De erre külön alkalom is volt, a vendéglátók zenés vacsorát rendeztek a résztvevők tiszteltére. Másnap az előző nap tanultak átismétlése után bemutatták a tájegységekre jellemző népviseleteket, részletes magyarázat kíséretében.

Persze, ha már Szerbiába utaztunk, nem hagytuk ki, hogy útközben meglátogassuk a rokonokat, ismerősöket. Nem hagytuk ki a sorból Jován Žikičet, akivel a nyári koszovói tánctanulás óta is tartjuk a kapcsolatot, Belgrád szélén találkoztunk nemcsak vele, hanem pár LADA táncossal is, akiket augusztusban vendégül láttunk. Nagy örömmel idéztük együtt a nyári emlékeket. Megnéztük a Žičai kolostort Kraljevo mellett, ahol átadtuk a M.o.-ról küldött üdvözleteket annak az apácának, aki évekig Szentendrén teljesített szolgálatot. És persze nem hagytuk ki Novi Sad főterét, a szabadkai piacot, és a szerb ízeket sem. Nehéz szívvel léptük át a határt, egy kis darab a szívünkből mindig Szerbiában marad... Feltöltődtünk, és igyekszünk 100%-osan tovább adni, amit onnan hoztunk. És alig várjuk, hogy visszatérjünk. 

 

bemutatjuk...

  • Táncpróba

    Minden hétfőn és pénteken este (19:30-21:30) tartjuk próbáinkat Budakalászon, a Kós Károly Művelődési Házban (Faluház).

    Gyerekpróba: hétfőn 18:30-19:30-ig. Utánpótlás, felzárkóztatás: minden páratlan héten pénteken 18:30-19:30-ig.

    Minden táncos lábú érdeklődőt szeretettel várunk!

Go to top