2015. május 04., hétfő 00:00

A pomázi szerb hét programja

A templomkertben a zenekarunk muzsikált, 9-én pedig fel is léptünk a jótékonysági est műsorában. 

Kapcsolódó elemek

  • Nagyszerű siklósi hétvége

    Megtisztelőnek érezzük, hogy egyre több település hív meg minket, hogy műsorunkkal gazdagítsuk a helyi szerb templom búcsújára rendezett ünnepet. Szerepeltünk már idén Lóréven, Székesfehérváron, Csobánkán, zenészeink muzsikáltak Pomázon, és nagyon örültünk, hogy 2016-ben egy távolabbi település is megtalált minket, augusztus 7-ére a siklósi szerbektől kaptunk meghívást. A város történelmi múltja, műemlékei, nevezetességei, Vujicsics Tenkes kapitánya filmzenéje, és nem utolsósorban a villányi borvidék közelsége szintén csalogattak bennünket, nem volt kérdés hát, hogy felkerekedünk, és megyünk! Pláne, mikor kiderült, hogy az előtte való nap felelevenítik a már legalább egy évtizede elhalt szerb vonatkozású települések, baráti közösségek, egyesületek kispályás focibajnokságát, nem volt kérdés, hogy az egész hétvégét a városkában töltjük. Családtagokkal, barátokkal együtt - ahogy mi szeretjük.

    Az események felülmúlták a várakozásainkat. A fiúk, bár nem végeztek az élbolyban, de nagyszerűen helytálltak, mi pedig a lelátóról buzdítottuk őket. Délután a szurkolóknak és a népes seregnek a siklósi SZNÖ jóvoltából lehetősége nyílt a siklósi gyógyfürdőben megmártózni, majd a Tenkes kapitánya lovasparkban vendégeltek meg minket. A vendéglátók nem bántak szűkmarkúan a vendégekkel, nem győztünk álmélkodni a finom ételek és italok láttán - ehhez mérten emelkedett is a hangulat, természetesen táncra is perdültünk.

    Későn értünk a szállásunkra, a közeli Harkányba, ahol egy kedves ismerős jóvoltából kedvezményesen aludhattunk szinte luxus körülmények között, és élvezhettük a wellness szolgáltatásokat. Jó is volt a jacuzziban kiheverni a focitorna fáradalmait! Főtt is rendesen a "Rozmaring leves" :). Dél körül szedelőzködtünk fel, hogy ismét a lovastanyára menjünk, az ünnepség helyszínére. Itt találkoztunk azokkal, akik csak vasárnap tudtak hozzánk csatlakozni. Vidám hangulatban készülődtünk a parkolóban, a lovaskarám mellett - ilyen még úgysem volt, és ehhez mérten jó hangulatú műsort adtunk a horvátországi, ámde szerb pélmonostori tánccsoporttal közösen. A műsor után finom ebédet kaptunk, és elmondhatjuk, hogy ismét "jól tartottak" bennünket. Nehéz szívvel hagytuk el a táncteret. Hazafelé még megálltunk a siklósi várnál, ahol megnéztük a pomázi szerb gyűjteményt, és a nap megkoronázásaként örömtáncot jártunk a vár hatalmas színpadán - a csodálkozó turisták nagy örömére.

    Nagyon szépen köszönjük a Szerbek Siklósi Önkormányzata meghívását és vendégszeretetét! Reméljük jövőre újra, ugyanitt!

  • Battonya 2015.09.19

    Nagy örömmel tettünk eleget a Battonyai Szerb Nemzetiségi Önkormányzat meghívásának, hogy a helyi búcsúbálban két tánccal adjuk meg az alaphangulatot. Nagyon nagy vendégszeretetben volt részünk, amit ezúton is köszönünk. Reméljük, lesz még lehetőségünk visszatérni.

  • Vujicsics Tihamér

    1929. február 23-án született Pomázon. A budai szerb görögkeleti püspökség vikáriusának fia a magyar és a szerb kultúra együttes vonzásában nőtt fel. Tengerészkapitány akart lenni, de korán megmutatkozó zenei tehetsége más vizekre sodorta. Magánúton kezdett zongorát tanulni, majd amikor Magyarország 1944-es német megszállása után édesanyjával és öccsével, Vujicsics D. Sztoján későbbi író, műfordítóval a bombázások elől Hercegszántóra utaztak, furulyázni, hegedülni, tamburázni és harmonikázni tanult. Már ekkor elkezdett népzenét gyűjteni, ez első dallamokat nagyanyjától jegyezte le.

    A Zeneakadémia zeneszerző és karmester szakára 1948-ban vették fel, népzenét Kodály Zoltánnál hallgatott, mígnem a mester felmentette óráinak látogatásától, mondván: "Már nincs mit tanulnia tőlem...". A Zeneakadémiáról származása miatt 1949-ben eltávolították, tanulmányait a konzervatóriumban folytathatta. Kodály ekkor is nyomon követte sorsát, ő szerzett neki zongorát. Vujicsics végül tíz nyelven beszélő, európai műveltségű zeneszerző és virtuóz előadó lett.

    Sokoldalú tehetség volt, több hangszeren játszott. Bartók és Kodály nyomdokain haladva fő hivatásának tekintette az összehasonlító népzenekutatást, tervszerűen gyűjtötte a délszláv zenei és folklórhagyományokat. Szerb és horvát falvakat járva, kitűnő memóriával, bartóki pontossággal jegyezte le az ott hallott dallamokat. Személyében testesítette meg azt a bartóki-kodályi gondolatot, hogy Közép-Európa népei, ha más-más dialektussal is, de lényegében egy zenei nyelven beszélnek. Az 1955-ben megrendezett első Országos Nemzetiségi Fesztiválon ő vezényelte három nemzetiség, a délszlávok, a németek és a szlovákok közös kórusát.

    Vujicsics Tihamért kezdettől fogva foglalkoztatták a magyar-balkáni, magyar-keleti zenei kapcsolatok, főként a motívumvándorlások. Kiváló ismerője lett a balkáni zenének, amely hatást gyakorolt saját műveire is, különösen kórusműveire, például a Ráckevei balladára. Az Állami Népi Együttes mutatta be Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto és Drágszéli táncok című művét. Az 1950-es évek második felében születtek táncballadái: Makar Csudra, Kádár Kata, Csodafurulyás juhász. Az arab népek zenéje is érdekelte, ezért utazott a Közép-Keletre gyűjteni. Több tanulmánya jelent meg az európai népek zenéjéről, a bizánci muzsika történetéről. Népzenekutatói munkásságának dokumentuma a halála után három évvel megjelent, A magyarországi délszlávok zenei hagyományai című könyve.

    Munkaviszonyban csak rövid ideig állt: egy ideig az Állami Népi Együttesnél dolgozott, majd a Jégszínház zenei vezetőjévé nevezték ki. Már megírta nagyzenekari műveit, amikor egy Rádiókabaréban kirobbanó sikerrel adta elő parafrázisait Az árgyélus kismadár című népdalra, ami egy csapásra ismertté tette nevét. A béke arca című remek paródiája három tétel beatzenére, jazz-zenekarra és a Zeneakadémia új orgonájára. Hatalmas sikert aratott Éjféli operabemutató című jelenete is, benne a szállóigévé lett "Daloljunk vagy lőjek?" mondattal.

    Vujicsics Tihamér - egyik méltatója szerint - a reneszánsz szellem és a hobólélek keveréke volt. Mindegy volt neki, hol zenél: kocsmában a barátainak, művész-közönség találkozón vagy a televízióban. Bámulatos rögtönzőképessége, muzikalitása hatására felizzott körülötte a levegő, és magával ragadta hallgatóságát. Pályatársa, Petrovics Emil szerint vad és szenvedélyes életszeretet jellemezte, s "a személyiségének olyan kisugárzása volt, amely jobbá tette azokat az embereket, akik körülötte voltak".

    1959-től kezdve gyakran szerzett filmzenét, tévéjátékok, hangjátékok kísérőzenéjét komponálta. Ő jegyzi az Életbe táncoltatott lány című táncfilm (1964) zenéjét. Alakja - örökké arcába hulló fekete hajával - számos filmben felbukkant. Szabó István Koncert című kisfilmjében a Duna-parton szólaltatott meg zongorát, anarchista zongoristát játszott a Bors tévésorozatban, összeesküvőként tűnt fel a Sirokkóban, ahol a szabadban szólaltatott meg egy lehangolt zongorát. Ő írta A Tenkes kapitánya, a Princ, a katona, a Bors című nagysikerű tévésorozatok kísérőmuzsikáját. Rádiójátékokhoz is komponált, a hagyaték alapján 18 művet tudunk ide sorolni. Tervezett nagy művei - Árgirus című operája, zongorahangversenye - már nem készülhettek el: 46 éves volt, amikor repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.

    A repülőgép 1975. augusztus 19-én indult a végzetes útra. Vujicsics Tihamér Szíriába tartott a Rákóczi-induló gyökereit kutatni, amikor 20-ára virradóra Damaszkusz közelében a gép lezuhant.

    Szentendrén, az ortodox főtemplom kertjében temették el, s halálának 25. évfordulóján a kisvárosban teret neveztek el róla. Hagyatékának feldolgozása ma is tart, még mindig kerülnek elő újabb és újabb kéziratok, dokumentumok. Az ő nevét vette föl a Duna-menti szerb és horvát népzenei hagyományokat őrző együttes, amely méltó módon bánik névadója örökségével, amit a 2014-ben odaítélt Kossuth-díj is igazol.

    Forrás: http://fidelio.hu/jazz-world/2015/08/20/40_eve_zuhant_le_vujicsics_tihamer_gepe

  • Ilindan Csobánkán

    Szent Illés napján a csobánkai szerb búcsúban léptünk fel a templomkertben. A terepviszonyok sosem kímélnek minket, de hazai pályán mindig szeretünk táncolni.
     

  • Đurđevdan

    Đurđevdan (cirill betűs szerb írással: Ђурђевдан) a szerb ortodox egyház ünnepe, amelyet a Juliánusz naptár szerint április 23-án, a Gergely naptár szerint május 6-án ünnepelnek), tulajdonképp Szent György ünnepe. Ő az ortodox egyházak egyik legfontosabb szentje. Ünnepe a tavasz kezdetének hagyományos köszöntéséhez kapcsolódik. A keresztény mitológia úgy tartja, hogy Szent György a hitéért vállalt mártírhalált. Ikonokon általában lóháton ábrázolják, amint éppen megöl egy sárkányt. Đurđevdan az egész szerb diaszpóraünnepe, de elsősorban Szerbia és Monteneg területén jellemző. Szent György neve szerbül Sveti Đorđe (szerb cirill betűkkel: Свети Ђорђе).

    A pomázi szerb templom védőszentje is Szent György, így aznap tartják a búcsút. Vecsernye után a templomudvarban összegyűlnek a helyi szerb családok, és a kalácsszentelés után zenével, tánccal ünnepelnek.

  • 2011 Belgrád - Evropska Smotra

    Emlékszem, milyen felfokozott hangulatban készültünk. Már hetekkel a megméretés előtt semmi más nem volt fontos. A 2009-es születésnapi és a 2010-es nagy fellépés, az országos minősítő után született az elhatározás.

bemutatjuk...

  • Táncpróba

    Minden hétfőn és pénteken este (19:30-21:30) tartjuk próbáinkat Budakalászon, a Kós Károly Művelődési Házban (Faluház).

    Gyerekpróba: hétfőn 18:30-19:30-ig. Utánpótlás, felzárkóztatás: minden páratlan héten pénteken 18:30-19:30-ig.

    Minden táncos lábú érdeklődőt szeretettel várunk!

Go to top