2013. november 11., hétfő 00:00

2011 Belgrád - Evropska Smotra

Címkék:

Emlékszem, milyen felfokozott hangulatban készültünk. Már hetekkel a megméretés előtt semmi más nem volt fontos. A 2009-es születésnapi és a 2010-es nagy fellépés, az országos minősítő után született az elhatározás.

A teljesen önkéntes alapon szerveződött és barátságon alapuló csapat mérettessen meg egy kontinens nemzetiségi gáláján is. Csak pár hónap telt el a minősítő után, és már jött az újabb cél. Egy olyan fellépés, ami igazán kivételes egy csapat életében. Szerencsés, aki részese lehet, aki átéli. Csak az tudja igazán, akinek volt már része ilyenben.

Amikor eldőlt, hogy biztosan ott leszünk, már oly egyszerűnek és aprónak tűnt a minősítő. Mint az érettségi akkor, amikor izzadó tenyérrel áll az ember fia, lánya, az államvizsga előtti percekben. A szerb diaszpóra több mint 50 tánccsapata a földrész 17 országából. Egész Belgrád, egész Szerbia ettől hangos ezen a hétvégén. Miniszterek, és mindenki aki az országban népzenével, tánccal, kultúrával foglalkozik. Hihetetlen felhajtás, és ennek mi is részesei vagyunk.

Délelőtt próba, egy sosem próbált méretű színpadon, majd készülődés, tettetett vidámság, ez a feszült várakozás álarca. Az utolsó órák tenni akaró állapota, az utolsó ellenőrzések, népviselet, hangszer, minden a helyén legyen. Minden ránc a szoknyán, minden hajszál rendben, cipők, csizmák fényesek. Megnéztük egyszer, kétszer, tízszer. Bátorító pálinkák, éneklés, cammogó idő.

Aztán egyszer csak fent voltunk a színpadon, vakító fény, reszkető térdek, a nézők helyén csak a sötétség. Vajon hányan néznek? Vannak itt egyáltalán? Elindul a zene, az ének, a tánc. Már visz a lendület, élvezem, ahogy belül együtt zakatolok a zenével, bátorít a taps, mindenki mosolyog.

Ilyen volt belülről, a videón pedig megnézheted.

Média

Kapcsolódó elemek

  • Vujicsics Tihamér

    1929. február 23-án született Pomázon. A budai szerb görögkeleti püspökség vikáriusának fia a magyar és a szerb kultúra együttes vonzásában nőtt fel. Tengerészkapitány akart lenni, de korán megmutatkozó zenei tehetsége más vizekre sodorta. Magánúton kezdett zongorát tanulni, majd amikor Magyarország 1944-es német megszállása után édesanyjával és öccsével, Vujicsics D. Sztoján későbbi író, műfordítóval a bombázások elől Hercegszántóra utaztak, furulyázni, hegedülni, tamburázni és harmonikázni tanult. Már ekkor elkezdett népzenét gyűjteni, ez első dallamokat nagyanyjától jegyezte le.

    A Zeneakadémia zeneszerző és karmester szakára 1948-ban vették fel, népzenét Kodály Zoltánnál hallgatott, mígnem a mester felmentette óráinak látogatásától, mondván: "Már nincs mit tanulnia tőlem...". A Zeneakadémiáról származása miatt 1949-ben eltávolították, tanulmányait a konzervatóriumban folytathatta. Kodály ekkor is nyomon követte sorsát, ő szerzett neki zongorát. Vujicsics végül tíz nyelven beszélő, európai műveltségű zeneszerző és virtuóz előadó lett.

    Sokoldalú tehetség volt, több hangszeren játszott. Bartók és Kodály nyomdokain haladva fő hivatásának tekintette az összehasonlító népzenekutatást, tervszerűen gyűjtötte a délszláv zenei és folklórhagyományokat. Szerb és horvát falvakat járva, kitűnő memóriával, bartóki pontossággal jegyezte le az ott hallott dallamokat. Személyében testesítette meg azt a bartóki-kodályi gondolatot, hogy Közép-Európa népei, ha más-más dialektussal is, de lényegében egy zenei nyelven beszélnek. Az 1955-ben megrendezett első Országos Nemzetiségi Fesztiválon ő vezényelte három nemzetiség, a délszlávok, a németek és a szlovákok közös kórusát.

    Vujicsics Tihamért kezdettől fogva foglalkoztatták a magyar-balkáni, magyar-keleti zenei kapcsolatok, főként a motívumvándorlások. Kiváló ismerője lett a balkáni zenének, amely hatást gyakorolt saját műveire is, különösen kórusműveire, például a Ráckevei balladára. Az Állami Népi Együttes mutatta be Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto és Drágszéli táncok című művét. Az 1950-es évek második felében születtek táncballadái: Makar Csudra, Kádár Kata, Csodafurulyás juhász. Az arab népek zenéje is érdekelte, ezért utazott a Közép-Keletre gyűjteni. Több tanulmánya jelent meg az európai népek zenéjéről, a bizánci muzsika történetéről. Népzenekutatói munkásságának dokumentuma a halála után három évvel megjelent, A magyarországi délszlávok zenei hagyományai című könyve.

    Munkaviszonyban csak rövid ideig állt: egy ideig az Állami Népi Együttesnél dolgozott, majd a Jégszínház zenei vezetőjévé nevezték ki. Már megírta nagyzenekari műveit, amikor egy Rádiókabaréban kirobbanó sikerrel adta elő parafrázisait Az árgyélus kismadár című népdalra, ami egy csapásra ismertté tette nevét. A béke arca című remek paródiája három tétel beatzenére, jazz-zenekarra és a Zeneakadémia új orgonájára. Hatalmas sikert aratott Éjféli operabemutató című jelenete is, benne a szállóigévé lett "Daloljunk vagy lőjek?" mondattal.

    Vujicsics Tihamér - egyik méltatója szerint - a reneszánsz szellem és a hobólélek keveréke volt. Mindegy volt neki, hol zenél: kocsmában a barátainak, művész-közönség találkozón vagy a televízióban. Bámulatos rögtönzőképessége, muzikalitása hatására felizzott körülötte a levegő, és magával ragadta hallgatóságát. Pályatársa, Petrovics Emil szerint vad és szenvedélyes életszeretet jellemezte, s "a személyiségének olyan kisugárzása volt, amely jobbá tette azokat az embereket, akik körülötte voltak".

    1959-től kezdve gyakran szerzett filmzenét, tévéjátékok, hangjátékok kísérőzenéjét komponálta. Ő jegyzi az Életbe táncoltatott lány című táncfilm (1964) zenéjét. Alakja - örökké arcába hulló fekete hajával - számos filmben felbukkant. Szabó István Koncert című kisfilmjében a Duna-parton szólaltatott meg zongorát, anarchista zongoristát játszott a Bors tévésorozatban, összeesküvőként tűnt fel a Sirokkóban, ahol a szabadban szólaltatott meg egy lehangolt zongorát. Ő írta A Tenkes kapitánya, a Princ, a katona, a Bors című nagysikerű tévésorozatok kísérőmuzsikáját. Rádiójátékokhoz is komponált, a hagyaték alapján 18 művet tudunk ide sorolni. Tervezett nagy művei - Árgirus című operája, zongorahangversenye - már nem készülhettek el: 46 éves volt, amikor repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.

    A repülőgép 1975. augusztus 19-én indult a végzetes útra. Vujicsics Tihamér Szíriába tartott a Rákóczi-induló gyökereit kutatni, amikor 20-ára virradóra Damaszkusz közelében a gép lezuhant.

    Szentendrén, az ortodox főtemplom kertjében temették el, s halálának 25. évfordulóján a kisvárosban teret neveztek el róla. Hagyatékának feldolgozása ma is tart, még mindig kerülnek elő újabb és újabb kéziratok, dokumentumok. Az ő nevét vette föl a Duna-menti szerb és horvát népzenei hagyományokat őrző együttes, amely méltó módon bánik névadója örökségével, amit a 2014-ben odaítélt Kossuth-díj is igazol.

    Forrás: http://fidelio.hu/jazz-world/2015/08/20/40_eve_zuhant_le_vujicsics_tihamer_gepe

  • A pomázi szerb hét programja

    A templomkertben a zenekarunk muzsikált, 9-én pedig fel is léptünk a jótékonysági est műsorában. 

  • Vlaske igre - Százhalombatta

    A százhalombattai szerb - görög bál vendégeit szórakoztattuk idén is.

    Rengetegen gratuláltak a két táncunk után és számunkra is felejthetetlen élmény volt, a ritmust már az asztalon doboló, tapsoló közönséggel szinte együtt táncolni.

    Így tán nem is meglepő, ha átöltözés után már tényleg együtt folytattuk a táncot és csak kora hajnalban indultunk haza.

    Köszönjük az estét a szervezőknek és a bálozóknak is!

  • Gnjilane - Százhalombatta

    A százhalombattai szerb - görög bál vendégeit szórakoztattuk idén is.

    Rengetegen gratuláltak a két táncunk után és számunkra is felejthetetlen élmény volt, a ritmust már az asztalon doboló, tapsoló közönséggel szinte együtt táncolni.

    Így tán nem is meglepő, ha átöltözés után már tényleg együtt folytattuk a táncot és csak kora hajnalban indultunk haza.

    Köszönjük az estét a szervezőknek és a bálozóknak is!

  • KUD Ruzmarin - Intro
    Ezer szónál is többet mond egy kép... Főleg akkor, ha a RuzmarinFolkestars szolgáltatja nézelődés közben a zenét. Készítettünk hát egy bemutatkozó kisfilmet a számunkra legkedvesebb pillanatainkból.
  • Bánáti táncok - az iskolás csoport műsora a Rozmaring Együttes 10. születésnapján

    A gyerekcsoport indítását a kereslet-kínálat törvénye határozza meg: sorra kerestek meg minket a szülők, hogy „Gyerekcsoport nincs?” Így az apróbbaknak is elkezdtük megtanítani a szerb táncok alaplépéseit.

    A Rozmaring együttes 10. születésnapjára egy játékos bánáti táncot tanultak meg, amit a gyerekek nagyon lelkesen gyakoroltak, és nagy sikerrel adtak elő. Ezzel a lendülettel nem lesz nehéz bővíteni a repertoárt.

  • "Gnjilane" - koszovói tánc (szeminárium)

    Először nem igazán mertünk belevágni...de nagyon akartuk...
    Aztán azt hittük, ezt nem bírjuk szuflával...de aztán mindig volt valaki aki a lendületével tovább vitte a csapatot.

  • Nis

    Ezt a délkelet-szerbiai táncot elsősorban a zenéje miatt kedveljük. A tüzes ritmus nemcsak a táncosokat, a zenészeket is magával ragadja. De az igazi kihívást mégiscsak a táncban számos helyen előforduló guggolások jelentették. Eleinte volt morgás, „Öregek vagyunk mi már ehhez”, de megmutattuk, hogy "öreg" táncos nem vén táncos, és megy nekünk. Ráedzettünk, és megy. Tessék megnézni.

  • Miből lesz a cserebogár?
    A mulatságon felléptek a legkisebbek is, akik folyton ott szaladgálnak a lábunk alatt a táncházakban.
    Mohácsi Katica néni összefogdosta és megregulázta őket. Úgy tűnik, nemcsak szaladgálni tudnak...
  • Đurđevdan

    Đurđevdan (cirill betűs szerb írással: Ђурђевдан) a szerb ortodox egyház ünnepe, amelyet a Juliánusz naptár szerint április 23-án, a Gergely naptár szerint május 6-án ünnepelnek), tulajdonképp Szent György ünnepe. Ő az ortodox egyházak egyik legfontosabb szentje. Ünnepe a tavasz kezdetének hagyományos köszöntéséhez kapcsolódik. A keresztény mitológia úgy tartja, hogy Szent György a hitéért vállalt mártírhalált. Ikonokon általában lóháton ábrázolják, amint éppen megöl egy sárkányt. Đurđevdan az egész szerb diaszpóraünnepe, de elsősorban Szerbia és Monteneg területén jellemző. Szent György neve szerbül Sveti Đorđe (szerb cirill betűkkel: Свети Ђорђе).

    A pomázi szerb templom védőszentje is Szent György, így aznap tartják a búcsút. Vecsernye után a templomudvarban összegyűlnek a helyi szerb családok, és a kalácsszentelés után zenével, tánccal ünnepelnek.

Tovább a kategóriában: Nyári programok - 2014 »

bemutatjuk...

  • Táncpróba

    Minden hétfőn és pénteken este (19:30-21:30) tartjuk próbáinkat Budakalászon, a Kós Károly Művelődési Házban (Faluház).

    Gyerekpróba: hétfőn 18:30-19:30-ig. Utánpótlás, felzárkóztatás: minden páratlan héten pénteken 18:30-19:30-ig.

    Minden táncos lábú érdeklődőt szeretettel várunk!

Go to top