„Niška Banja, topla voda” – bárki, aki járatos a szerb zenei világban, erre a két szóra máris dúdolni kezdi a fülbemászó dallamot vagy dobolni kezdi ujjaival a pergő ritmust. Nekünk a szívünk kezdett gyorsabban ily módon dobogni, mikor megérkezett a postaládánkba egy meghívó: szeretettel várnak minket vendégfellépőként Nišbe, hogy fellépjünk a helybeli Andjeli szerb tánccsoport éves műsorában. Nem is akárhol, hanem Szerbia harmadik legnagyobb városának Nemzeti Színházában!
Budakalászon minden évben rendeznek folklór fesztivált, ahova a magyarországi szerb tánccsoportok mellett Szerbiából is érkeznek fellépő csoportok. Már tavalyelőtt is felfigyeltünk a szimpatikus táncegyüttesre, ahol kicsi-nagy együtt ropta; ráadásul a sors úgy hozta, hogy tavaly egy öltözőbe is kerültünk. Innen az ismeretség és a meghívás, amire nagy izgalommal kezdtünk felkészülni.
Április 22-én 17 táncos és 3 kísérő indult útnak Szerbia déli része felé, majdnem a bolgár határ mellé. Késő este érkeztünk meg Niška Banjába, a szállásunkra. Annak ellenére, hogy a házigazda Andjeli tánccsoport aznap tartotta főpróbáját, még jutott energiájuk arra, hogy helyi házi finomságokkal fogadjanak minket, és természetesen a közös táncolás sem maradhatott el.
Másnap délelőtt körbekalauzoltak minket a dél-szerbiai nagyvárosban, mely a térség központja, az egyik legfontosabb kereszteződés Belgrád és Szófia között. A belvárosban elfogyasztott ebéd után megkezdtük a felkészülést az esti programra. Három tánccal készültünk, köztük a magyarországi szerbek tánchagyományaiból feldolgozott koreográfiánkkal. Grandiózus műsornak lehettünk részesei. Az Andjeli tánccsoport mind a négy korcsoportja bemutatta a több mint 500 fős közönségnek, amit a tavalyi évben tanult. A színházterem olyannyira tele volt, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Ennek megfelelően gombóccal a torkunkban léptünk a színpadra, de olyan kedves konferálást és annyi tapsot kaptunk, hogy a második és harmadik táncot már sikerült remegő térdek nélkül eljárnunk. Úgy éreztük, nem okoztunk csalódást a nézőknek, sikerült színesíteni a műsorukat.
Az estét közös vacsorával zártuk, ahol nem győztük megköszönni a vendégszeretet, amiben részünk volt a két napban. Nem kétséges, hogy a két táncegyüttes barátságának lesz folytatása, reméljük, módunkban áll majd viszonozni a kedvességüket.
A hazafelé úton még meg ellenőriztük, hogy valóban létezik-e a szintén népdalból ismert Ravanica település, aminek megnéztük a középkori kolostorát, így késő éjjel érkeztünk vissza Budakalászra.
Ezt a délkelet-szerbiai táncot elsősorban a zenéje miatt kedveljük. A tüzes ritmus nemcsak a táncosokat, a zenészeket is magával ragadja. De az igazi kihívást mégiscsak a táncban számos helyen előforduló guggolások jelentették. Eleinte volt morgás, „Öregek vagyunk mi már ehhez”, de megmutattuk, hogy "öreg" táncos nem vén táncos, és megy nekünk. Ráedzettünk, és megy. Tessék megnézni.
... és akkor az Időjárásfelelős lenézett ránk és megkegyelmezett ...
17-én szombaton úgy indultunk Csobánkáról, hogy felpróbáltuk az esőkabátokat a népviseletekre és eljártuk az esernyős, felhőűző táncunkat is.
Azt nem tudjuk, hogy a szervezők gondos előkészületei miatt, vagy mert Csaba még ott fent is jól hallható, de mire Adonyba értünk, már napsütés fogadott.
Egy archaikus Pomázi, fenséges Bunyevác, vagy vérforraló Vlach, táncra csábító Leszkovác, magával ragadó Nis környéki tánc.
Mindezeket tudjuk. Sőt még guggolni is ha kell...
A Nišava (bolgárul Нишава) folyó Bulgária és Szerbia területén a Déli-Morava jobb oldali mellékfolyója.