2014. június 30., hétfő 00:00

"Gnjilane" - koszovói tánc (szeminárium)

Először nem igazán mertünk belevágni...de nagyon akartuk...
Aztán azt hittük, ezt nem bírjuk szuflával...de aztán mindig volt valaki aki a lendületével tovább vitte a csapatot.

Volt, hogy nem bírtuk torokkal, de jött egy pohárka pálinka...
Most azt hisszük, ezt sosem akarjuk abbahagyni...és tudjuk, hogy sosem feledjük...

Csiszolgatjuk még egy kicsit amit kaptunk és nemsokára ti is meglátjátok a színpadon, miről is beszélünk.

Прво што нисмо смели...али смо јако хтели.
После смо мислели немамо снагу за ово...али се увек нашао неки који нас одушевио и појачао својим импулсом.
Кад нам грло није могло...нашло се и чаша ракије.

Сада мислимо да никада не би желели да се зауставимо...и никада нећемо заборавити.
 
Поправљамо још мало што смо добили...и ускоро ћете видети на сцени о чему причамо.
 
A táncszeminárium a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ támogatásával valósult meg. 

Média

Kapcsolódó elemek

  • Szeminárium 2015 - Crna Trava

    A tavalyi táncszeminárium sikerén felbuzdulva úgy gondoltuk, idén is alávetjük magunkat a megpróbáltatásnak, és három nap alatt megpróbálunk megismerkedni egy új tájegység tánclépéseivel, amiből aztán jó eséllyel egy új koreográfia is összeállhat.  Ezúttal Crna Trava környéki táncokra esett a választásunk. Aki előveszi Szerbia térképét, és megkeresi rajta a „fekete fű” vidékét, az láthatja, hogy közel van a bolgár és a macedón határhoz, ami már rögtön sejteti a pergő ritmusokat és virtuóz tánclépéseket. Szép vállalás, mondta egy balkán táncokban jártas ismerős. Szeretjük a kihívásokat! - válaszoltam.

    Hivatalosan megfogalmazva „a szeminárium célja a táncosok mozgáskultúrájának, erőnlétének fejlesztése, megismerkedés Szerbia különböző tájegységeinek táncaival, énekeivel. Ismerkedés a tájegységekhez kapcsolódó népviseletekkel, egyéb népi hagyományokkal”- ami igaz is, de a valóság az, hogy fanatikusan szeretünk táncolni, áhítjuk az újat, és mindehhez társul némi mazochizmus is. Mert közben azért nem egy résztvevő fejében megfordult, hogy kellett-e ez nekem, jó ez nekem? Hisz fáj mindenem, a fülemen veszem a levegőt, és talán az is, hogy feladom, és hazamegyek! Arról nem is beszélve, hogy otthon áll a házimunka, a gyerekek a nagyszülők idegeit cincálják, az otthon maradottaknak senki se főz ebédet, és a hétfőre ígért határidős munkát is vasárnap éjszaka kell befejezni.

    De persze azért nem mentünk haza, és ebben nagy része volt Jovan Žikičnek, aki hallatlan türelemmel mutogatta a lépéseket, és hajtotta a táncosokat, hogy a végére összeálljon egy vállalható produkció. És persze köszönet jár a feleségének, Alexandrának is, aki segített az énekek megtanításában, és részletesen megmutatta, milyen a crna trava-i népviselet, hogyan kell feltenni a pojászt és a fejkendőt úgy, hogy ne essen le tánc közben. Mert persze a pihenőidőket sem töltöttük tétlenül, énekeltünk, előadást hallgattunk, ruhadarabokat nézegettünk, de olyan is volt, hogy aléltan hevert a társaság ebéd után a kalászi táncterem poros padlóján.

    De miért is volt mégis jó nekünk? Ismét tanultunk újat, tudunk némi új színt vinni a nemzetiségi fesztiválok színpadaira, olyat fogunk táncolni, amit nagyon élvezünk, és nem utolsó sorban hadd idézzek egy, a hétvégi szemináriumi utáni levelezésből: „De aztán hétfőn határozottan szebbnek, fiatalabbnak érzem magam, mint péntek délelőtt voltam :) Mert megcsináltam, mert a mozgás, a társaság, a „kikapcsoltam a világot” érzése visszaadhatatlan…”

    Köszönjük az oktatóknak, Jovánnak és Alexandrának a kiváló munkát; a budakalászi Faluháznak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a tükrös tánctermet, a Lenvirág együttesnek, hogy pénteken átengedte nekünk a helyet; a Faluház büféjének a lelkes és töretlen kiszolgálást, és hogy vasárnap is kinyitott a kedvünkért; a Kalász Pékségnek, hogy isteni kenyérlángost sütött nekünk szombaton,

    és nem utolsó sorban

    a Magyarországi  Szerb Kulturális és Dokumentációs Központnak és a Liptóvárosi Szerb Nemzetiségi Önkormányzatnak, hogy anyagilag támogatták a szemináriumunk megrendezését.

    H.V.E.

  • Továbbképeztük magunkat

    A tánccsoport részéről hárman vettek részt a koreográfusok, tánccsoportvezetők részére szervezett két napos továbbképzésen Kraljevoban. Célunk, hogy ismét különlegességet, új színfoltot tudjunk hozni a nemzetiségi fesztiválok színpadaira, illetve reméljük, a táncházainkba is több résztvevőt tudunk majd bevonzani, ha új lépéseket tudunk mutatni. 

    A szemináriumon két tájegységről származó lépéseket lehetett elsajátítani, Sićevac és Dimitrovgrad környékéről. Ebből az első egy teljesen új, eddig még felfedezetlen terület. Az oktatók Zvezdan Djurić és Vujćin Ljubomir voltak. Nagy örömmel találkoztunk újra Vujćin Ljubomirral, akit gyerek korunk óta ismerünk a battonyai tánctáborokból, de több, mint 10 éve nem találkoztunk. Mi felnőttünk, de ő szerencsére nem változott.

    A szemináriumnak a KUD Riznica volt a házigazdája, akik nagyon kedvesek voltak, szívesen válaszoltak a kérdéseinkre, és nagyon ügyeltek rá, hogy mindenki meg legyen elégedve. A továbbképzésen kb. 35 fő vett részt Szerbia minden tájáról, illetve voltak még Boszniából és Koszovóból is. A két tanár felváltva mutogatta a lépéseket, hamar megtaláltuk az összhangot, és a munka nagy jókedvvel zajlott. A szünetekben lehetőség volt ismerkedni, tapasztalatot cserélni. De erre külön alkalom is volt, a vendéglátók zenés vacsorát rendeztek a résztvevők tiszteltére. Másnap az előző nap tanultak átismétlése után bemutatták a tájegységekre jellemző népviseleteket, részletes magyarázat kíséretében.

    Persze, ha már Szerbiába utaztunk, nem hagytuk ki, hogy útközben meglátogassuk a rokonokat, ismerősöket. Nem hagytuk ki a sorból Jován Žikičet, akivel a nyári koszovói tánctanulás óta is tartjuk a kapcsolatot, Belgrád szélén találkoztunk nemcsak vele, hanem pár LADA táncossal is, akiket augusztusban vendégül láttunk. Nagy örömmel idéztük együtt a nyári emlékeket. Megnéztük a Žičai kolostort Kraljevo mellett, ahol átadtuk a M.o.-ról küldött üdvözleteket annak az apácának, aki évekig Szentendrén teljesített szolgálatot. És persze nem hagytuk ki Novi Sad főterét, a szabadkai piacot, és a szerb ízeket sem. Nehéz szívvel léptük át a határt, egy kis darab a szívünkből mindig Szerbiában marad... Feltöltődtünk, és igyekszünk 100%-osan tovább adni, amit onnan hoztunk. És alig várjuk, hogy visszatérjünk. 

     

  • Vlaske igre - Százhalombatta

    A százhalombattai szerb - görög bál vendégeit szórakoztattuk idén is.

    Rengetegen gratuláltak a két táncunk után és számunkra is felejthetetlen élmény volt, a ritmust már az asztalon doboló, tapsoló közönséggel szinte együtt táncolni.

    Így tán nem is meglepő, ha átöltözés után már tényleg együtt folytattuk a táncot és csak kora hajnalban indultunk haza.

    Köszönjük az estét a szervezőknek és a bálozóknak is!

  • Gnjilane - Százhalombatta

    A százhalombattai szerb - görög bál vendégeit szórakoztattuk idén is.

    Rengetegen gratuláltak a két táncunk után és számunkra is felejthetetlen élmény volt, a ritmust már az asztalon doboló, tapsoló közönséggel szinte együtt táncolni.

    Így tán nem is meglepő, ha átöltözés után már tényleg együtt folytattuk a táncot és csak kora hajnalban indultunk haza.

    Köszönjük az estét a szervezőknek és a bálozóknak is!

  • Hálás köszönet

    Hálás köszönet:

    Jovan Zikic-nek, aki nemcsak megtanította nekünk ezt a gyönyörű táncot, de el is hitette velünk, hogy meg tudjuk csinálni.

    Sasa Arsenic-nek (KUD Derventa), aki mintát hozott nekünk népviseleteink elkészítéséhez.

    A népviseletekért Trnkáné Palatinus Andreának, Narodne Nosnje Spletnek, Bedi Erzsébetnek, és minden tagunknak, barátunknak aki hímzett, gyöngyöt fűzött és szőtt.

    Horváth Péternek, aki kutatott, levelezett, megbeszélt, alkudott, beszerzett, és mindezek után még gyöngyöt fűzött és hímzett is!

    Jovana Pejovicnak, aki a Szerbiában beszerezett árut begyűjtötte és tárolta, míg érte nem mentünk, és a kintről érkező darabok postázásában mindig segítségünkre van.

    Mindazoknak, akik a szerbiai beszerzéseket segítették: Radován György, Igmándi Zorán, Kosznovszki Tamás és Horváth Rudolf.

    Sve Za Folklornak és Visnja Karaklajicnak, akik a butának tűnő kérdéseinkre is türelmesen válaszoltak, és sokat segítettek a ruházat helyes kialakításában és viselési módjában.

    KUD Tabannak, aki a még hiányzó darabokat a permierre kölcsönadta.

     

    Köszönjük Csobánka Nagyközség Önkormányzatának, a Szerb Kulturális és Dokumentációs Központnak és a Szerb Országos Önkormányzatnak az anyagi támogatását.

     

    Захваљујем се:

    Јовану Жикићу ко нам осим што је пoставио кореографију, дао нам веру да смо у способности да је изведемо и на сцени.

    Саши Арсенићу (КУД Дервента) ко нам донео узорке ношњи и дао стручне информације, како да их ми сами израђујемо.

    За израду ношње Андреји Палатинус, Народне Ношње Сплет, Елизабети Беди, и свим члановима КУД Рузмарина и друговима који су нам помагали у, везењу,ткању.

    Петар Хорват ко је истраживао, дописивао, преговарао и стекао па на крају чак и везо перле.

    Јовани Пејовић ко нам прикупљала и сачувала, ношње које смо поручивали из Србије, све док нисмо свратили до ње.

    Свима који су нам помагали да ношње стигну до нас из Србије Ђорђе Радован,Зоран Игманди,Топи 024.

    Вишњи Караклајић и Све За Фолклору, који су стрпљиво одговарали на наша глупа питања о изгледу облачивања.

    КУД Табану који нам позајмио недостале комаде ношњи на премијеру.

     

    Захваљујемо се Самоуправи Чобанца, Културно Документационом Центру и Самоуправи Срба у Мађарској.


  • Balkán hangja

    Szakítunk bevett szokásainkkal az utolsó falat bejglit követően rögvest felléptünk az előszilveszteri Balkán Hangján. Meglepetéssel készültünk: itt mutattuk be új, Koszovó vidékéről származó koregráfiánkat.
     
    A szokásos élménybeszámoló helyett álljon itt inkább egy a fellépésről szóló nézői levél (rövidítve):
     
    "Kedves Táncosok és Zenészek!
     
    Ez a levelem kifejezetten nektek szól, akik tegnap bemutattátok a koszovói koreográfiát.
     
    Még mindig laikusnak vélem magam balkáni táncok és zene terén, de vannak általános táncos dolgok, amikhez valaha nekem is volt közöm, másrészt pedig nézőként is sok táncos eseményen megfordultam. 
     
    Szeretném megköszönni a tegnapi élményt nézőként, mert szórakoztatás mércével nézve a táncotok lekötötte a figyelmem: jó volt az arcotokat nézni. Tudom, hogy ilyenkor nagyon figyeltek, de hihetetlen, milyen sokat ad a mosolygós arcotok az előadáshoz. 
     
    Továbbra is összehasonlíthatatlan az előzene a gépzenével és azt a véleményemet is tartom, hogy nem a hangszerek száma számít. Sok jó zenész is tud unalmas zenét csinálni: Iván tegnapi jó kedve mindenen átsütött és öröm volt látni, ahogy a zenészek össze-összemosolyogtak.
     
    Köszönöm nektek ezt az előszilvesztert!"
     
    Mi is nagyon jól éreztük magunkat, nemcsak fellépés alatt, hanem az azt követő táncházban is, köszönjük a meghívást!
  • Valami készül

    A hagyományőrzés fontos része, hogy egy tájegységnek nemcsak a táncait, hanem a népviseleteit is a lehető leghűbb módon bemutassuk. Mikor új koreográfiát tanulunk, új népviseletet is készítünk hozzá. Amit lehet, magunk csinálunk. Először az anyagok vadászata zajlik, amiben többen is részt vesznek - nem mindig, és nem mindehol lehet olyan textileket kapni, amiből régen készítették a ruhákat. Szerencsére köztünk táncol az aranykezű Trnka Andi, aki mestere a ruhák készítésének, fényképek alapján szab, varr, és a dísztítéshez instrukciókat ad. Mert hímezni, szegni, gyöngyözni, egyéb módon díszíteni már többen tudnak, így a ruhadarabok szépítése már csapatmunkában készül. Éjszakánként, szünetekben, lopott pillanatokban készülnek a virágok, láncszemek, kerülnek gyöngyök a flitterek fölé. Csattognak a kötőtűk, harisnyákon születnek újjá az ősi minták. Rejtett képességek, különös tehetségek bukkannak elő. (Ki gondolta volna, hogy némely fiú jó érzékkel fűz gyöngyöt? Vagy meg tudja szerkeszteni, elő tudja rajzolni a mintát?) Aztán jönnek a méretpróbák, az általunk készített ruhák kiegészülnek a Szerbiából beszerezett, itthon nem elérhető darabokkal, és akkor jöhet kész viselet bemutatása a nagyközönségnek. A tánccal együtt természetesen.

    Nagy munkának járunk a vége felé. A végeredményt december végén ti is megláthatjátok.

  • KUD Ruzmarin - Intro
    Ezer szónál is többet mond egy kép... Főleg akkor, ha a RuzmarinFolkestars szolgáltatja nézelődés közben a zenét. Készítettünk hát egy bemutatkozó kisfilmet a számunkra legkedvesebb pillanatainkból.
  • Bánáti táncok - az iskolás csoport műsora a Rozmaring Együttes 10. születésnapján

    A gyerekcsoport indítását a kereslet-kínálat törvénye határozza meg: sorra kerestek meg minket a szülők, hogy „Gyerekcsoport nincs?” Így az apróbbaknak is elkezdtük megtanítani a szerb táncok alaplépéseit.

    A Rozmaring együttes 10. születésnapjára egy játékos bánáti táncot tanultak meg, amit a gyerekek nagyon lelkesen gyakoroltak, és nagy sikerrel adtak elő. Ezzel a lendülettel nem lesz nehéz bővíteni a repertoárt.

  • Nis

    Ezt a délkelet-szerbiai táncot elsősorban a zenéje miatt kedveljük. A tüzes ritmus nemcsak a táncosokat, a zenészeket is magával ragadja. De az igazi kihívást mégiscsak a táncban számos helyen előforduló guggolások jelentették. Eleinte volt morgás, „Öregek vagyunk mi már ehhez”, de megmutattuk, hogy "öreg" táncos nem vén táncos, és megy nekünk. Ráedzettünk, és megy. Tessék megnézni.

Tovább a kategóriában: « Nišava Bánáti táncok »

bemutatjuk...

  • Táncpróba

    Minden hétfőn és pénteken este (19:30-21:30) tartjuk próbáinkat Budakalászon, a Kós Károly Művelődési Házban (Faluház).

    Gyerekpróba: hétfőn 18:30-19:30-ig. Utánpótlás, felzárkóztatás: minden páratlan héten pénteken 18:30-19:30-ig.

    Minden táncos lábú érdeklődőt szeretettel várunk!

Go to top