Krucsay János

Budakalászon születtem, jelenleg is itt élek. Számomra a világ közepe marad mindig.

Családom fele régi kalászi szerb ősökkel bír, akik között muzsikusok is voltak. Egész gyerekkorom meghatározó emléke a szerb narodna zene, amit nagyszüleim reggeltől estig hallgattak a Radio Beogradban.

Középiskolában kezdtem zenélni, mellette pár évig együttesben néptáncoltam is. Hamar rájöttem, hogy számomra a muzsikálás az igazi. Eleinte doboltam, dudáltam, de manapság a bőgő, dob páros az általános. Több, mint tíz évig heti rendszerességgel táncházban zenéltem. Amire igazán büszke vagyok, hogy gyakran hívnak tánccsoportok kísérőzenekarai a külföldi turnéikra vendégzenésznek. Így bejárhattam a nem túl szép, de annál jobb hangú tapanommal Európát és eljutottam Törökországba és Dél-Koreába is.

Célom, hogy minél többet megőrizzek a környékbeli – kihalófélben lévő –, hagyományos szerb népzenéből, mert igazi kuriózum, nagy kincs. Tartozom ennyivel a felmenőimnek akkor, amikor „mindenki zenél mindent, de valamit csak valakik tudnak zenélni”. (Agócs Gergely)

Hangszerek: dob, tapan, derbuka, nagybőgő