Valami készül
A hagyományőrzés fontos része, hogy egy tájegységnek nemcsak a táncait, hanem a népviseleteit is a lehető leghűbb módon bemutassuk. Mikor új koreográfiát tanulunk, új népviseletet is készítünk hozzá. Amit lehet, magunk csinálunk. Először az anyagok vadászata zajlik, amiben többen is részt vesznek – nem mindig, és nem mindehol lehet olyan textileket kapni, amiből régen készítették a ruhákat. Szerencsére köztünk táncol az aranykezű Trnka Andi, aki mestere a ruhák készítésének, fényképek alapján szab, varr, és a dísztítéshez instrukciókat ad. Mert hímezni, szegni, gyöngyözni, egyéb módon díszíteni már többen tudnak, így a ruhadarabok szépítése már csapatmunkában készül. Éjszakánként, szünetekben, lopott pillanatokban készülnek a virágok, láncszemek, kerülnek gyöngyök a flitterek fölé. Csattognak a kötőtűk, harisnyákon születnek újjá az ősi minták. Rejtett képességek, különös tehetségek bukkannak elő. (Ki gondolta volna, hogy némely fiú jó érzékkel fűz gyöngyöt? Vagy meg tudja szerkeszteni, elő tudja rajzolni a mintát?) Aztán jönnek a méretpróbák, az általunk készített ruhák kiegészülnek a Szerbiából beszerezett, itthon nem elérhető darabokkal, és akkor jöhet kész viselet bemutatása a nagyközönségnek. A tánccal együtt természetesen.
Nagy munkának járunk a vége felé. A végeredményt december végén ti is megláthatjátok.