Nagyszerű siklósi hétvége
Megtisztelőnek érezzük, hogy egyre több település hív meg minket, hogy műsorunkkal gazdagítsuk a helyi szerb templom búcsújára rendezett ünnepet. Szerepeltünk már idén Lóréven, Székesfehérváron, Csobánkán, zenészeink muzsikáltak Pomázon, és nagyon örültünk, hogy 2016-ben egy távolabbi település is megtalált minket, augusztus 7-ére a siklósi szerbektől kaptunk meghívást. A város történelmi múltja, műemlékei, nevezetességei, Vujicsics Tenkes kapitánya filmzenéje, és nem utolsósorban a villányi borvidék közelsége szintén csalogattak bennünket, nem volt kérdés hát, hogy felkerekedünk, és megyünk! Pláne, mikor kiderült, hogy az előtte való nap felelevenítik a már legalább egy évtizede elhalt szerb vonatkozású települések, baráti közösségek, egyesületek kispályás focibajnokságát, nem volt kérdés, hogy az egész hétvégét a városkában töltjük. Családtagokkal, barátokkal együtt – ahogy mi szeretjük.
Az események felülmúlták a várakozásainkat. A fiúk, bár nem végeztek az élbolyban, de nagyszerűen helytálltak, mi pedig a lelátóról buzdítottuk őket. Délután a szurkolóknak és a népes seregnek a siklósi SZNÖ jóvoltából lehetősége nyílt a siklósi gyógyfürdőben megmártózni, majd a Tenkes kapitánya lovasparkban vendégeltek meg minket. A vendéglátók nem bántak szűkmarkúan a vendégekkel, nem győztünk álmélkodni a finom ételek és italok láttán – ehhez mérten emelkedett is a hangulat, természetesen táncra is perdültünk.
Későn értünk a szállásunkra, a közeli Harkányba, ahol egy kedves ismerős jóvoltából kedvezményesen aludhattunk szinte luxus körülmények között, és élvezhettük a wellness szolgáltatásokat. Jó is volt a jacuzziban kiheverni a focitorna fáradalmait! Főtt is rendesen a “Rozmaring leves” :). Dél körül szedelőzködtünk fel, hogy ismét a lovastanyára menjünk, az ünnepség helyszínére. Itt találkoztunk azokkal, akik csak vasárnap tudtak hozzánk csatlakozni. Vidám hangulatban készülődtünk a parkolóban, a lovaskarám mellett – ilyen még úgysem volt, és ehhez mérten jó hangulatú műsort adtunk a horvátországi, ámde szerb pélmonostori tánccsoporttal közösen. A műsor után finom ebédet kaptunk, és elmondhatjuk, hogy ismét “jól tartottak” bennünket. Nehéz szívvel hagytuk el a táncteret. Hazafelé még megálltunk a siklósi várnál, ahol megnéztük a pomázi szerb gyűjteményt, és a nap megkoronázásaként örömtáncot jártunk a vár hatalmas színpadán – a csodálkozó turisták nagy örömére.
Nagyon szépen köszönjük a Szerbek Siklósi Önkormányzata meghívását és vendégszeretetét! Reméljük jövőre újra, ugyanitt!