Továbbképeztük magunkat

A tánccsoport részéről hárman vettek részt a koreográfusok, tánccsoportvezetők részére szervezett két napos továbbképzésen Kraljevoban. Célunk, hogy ismét különlegességet, új színfoltot tudjunk hozni a nemzetiségi fesztiválok színpadaira, illetve reméljük, a táncházainkba is több résztvevőt tudunk majd bevonzani, ha új lépéseket tudunk mutatni. 

A szemináriumon két tájegységről származó lépéseket lehetett elsajátítani, Sićevac és Dimitrovgrad környékéről. Ebből az első egy teljesen új, eddig még felfedezetlen terület. Az oktatók Zvezdan Djurić és Vujćin Ljubomir voltak. Nagy örömmel találkoztunk újra Vujćin Ljubomirral, akit gyerek korunk óta ismerünk a battonyai tánctáborokból, de több, mint 10 éve nem találkoztunk. Mi felnőttünk, de ő szerencsére nem változott.

A szemináriumnak a KUD Riznica volt a házigazdája, akik nagyon kedvesek voltak, szívesen válaszoltak a kérdéseinkre, és nagyon ügyeltek rá, hogy mindenki meg legyen elégedve. A továbbképzésen kb. 35 fő vett részt Szerbia minden tájáról, illetve voltak még Boszniából és Koszovóból is. A két tanár felváltva mutogatta a lépéseket, hamar megtaláltuk az összhangot, és a munka nagy jókedvvel zajlott. A szünetekben lehetőség volt ismerkedni, tapasztalatot cserélni. De erre külön alkalom is volt, a vendéglátók zenés vacsorát rendeztek a résztvevők tiszteltére. Másnap az előző nap tanultak átismétlése után bemutatták a tájegységekre jellemző népviseleteket, részletes magyarázat kíséretében.

Persze, ha már Szerbiába utaztunk, nem hagytuk ki, hogy útközben meglátogassuk a rokonokat, ismerősöket. Nem hagytuk ki a sorból Jován Žikičet, akivel a nyári koszovói tánctanulás óta is tartjuk a kapcsolatot, Belgrád szélén találkoztunk nemcsak vele, hanem pár LADA táncossal is, akiket augusztusban vendégül láttunk. Nagy örömmel idéztük együtt a nyári emlékeket. Megnéztük a Žičai kolostort Kraljevo mellett, ahol átadtuk a M.o.-ról küldött üdvözleteket annak az apácának, aki évekig Szentendrén teljesített szolgálatot. És persze nem hagytuk ki Novi Sad főterét, a szabadkai piacot, és a szerb ízeket sem. Nehéz szívvel léptük át a határt, egy kis darab a szívünkből mindig Szerbiában marad… Feltöltődtünk, és igyekszünk 100%-osan tovább adni, amit onnan hoztunk. És alig várjuk, hogy visszatérjünk.