A 16. Európai Szerb Tánccsoportok Szemléje (Belgrád)

“Ez igazi nemzeti remény. Nagy örömmel tölt el, hogy létezik ilyen csapat, amelyik hagyományőrzéssel, a hagyományok bemutatásával foglalkozik. Nem kap fizetést a táncos, zenész, koreográfus. Ők azok, akik egyszerűen magukat mutatták be, abban az igazi, természetes gondolkodásmódban. ” – ezt mondta az egyik zsűritag a Rozmaring Táncegyüttes belgrádi fellépése után.

Ha úgy tetszik, egyenesen az oroszlán barlangjába sétáltunk be. 52 szerb néptáncegyüttes gyűlt össze szerte Európából, immár 16. alkalommal, hogy összemérjék a tánctudásukat, köztük mi is a Pomáz környékéről gyűjtött, évszázados bálok hangulatát idéző táncainkkal. Soha ilyen nagy számban (18 táncos), soha ennyi zenésszel (7) és soha ennyi ember előtt nem léptünk még fel, főleg nem ennyi hozzáértő szem láttára.

És megcsináltuk!

Ahogy a hatalmas színpadon felharsant a kiáltás: Kolo! – azonnal felcsattant a taps a közönség soraiból és a harsány érdeklődés végigkísérte az egész koreográfiát. Összefogottan, szépen, letisztultan táncolt a csapat. Olyat mutattunk ott, amilyet szinte senki: a „hagyományos, igazi, természetes gondolkodásmódunkat”. Megcibáltuk az oroszlán bajszát és emelt fővel hagytuk ott a barlangját…

Köszönjük a Magyarországi Szerb Dokumentációs és Kulturális Központnak, hogy támogatta az utunkat, és megmutathattuk a gazdag német, francia, svájci csapatoknak: a tánc szeretetének, az összetartozás érzésének, a vidámságnak nem a pénz a fokmérője.

2011.06.17.

Sinka Zoltán